Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Csavargás az USA nyugati partvidékén egy átalkított furgonnal, igazi szabadság a vadnyugaton...

Just a perfect day...

 

A legutóbbi Beszámolóm A Sequoia nemzeti parkból volt, ahol komoly fék problémákkal küzdöttem, ezt másnap, ha nem is elsőre, de aztán sikerült megoldani. Még ajándék gyümölcsöt is kaptam a szervízbe. Sőt a bicajom is sikerült egy szervízben kicsit gatyába rázni.

Elképesztően szép helyeken túráztam és bringáztam Eldoradoban, titkos kis trailektől a világhírű Pacific Crest Trail-ig, közben persze itt is csupa jó arccal ismerkedtem meg.

Majd áttettem a bázisom a Lake Tahoe partjára itt, aztán több mint egy hetet bicajoztam és túráztam. Hol egyedül, hol pedig egy San Fransiscoban élő régi barátommal. Meseszép vidék nem lehet megunni és persze a világ egyik legjobb Mountain Bike paradicsoma. Itt található a híres Flume Trail ami talán a világ legszebb panorámájával rendelkezik, fotókkal vissza adhatatlan sajna. Ráadásul az egyik amerikai cég a helyi boltban épp teszthétvégét tartott, egy-egy napra én is elvittem 2 komoly kb másfél millás bicajt. Természetesen itt is sok utazóval találkoztam, nagyon nyitott jó arcok. Volt, hogy én adtam kölcsön a bicajom. Máskor, hogy engem vendégeltek meg vacsival és itallal. De tőlük tanultam meg ingyen vizet szerezni is. De összefutottam két Cseh bringással is. És időközben Renóba befutott barátnőm is. Innentől a következő két hónapot együtt nyomtuk tovább.

Innen a legendás bringás trail a Downiewille calssicot vettük célba, sötétedéskor értünk a szálláshelyünkre, ami egy csodaszép kis tó partja volt a változatosság kedvéért. Itt is akadt jó pár bringás és vanlifer rajtunk kívül is.

Azt hittem itt csak egy jót bringázok és pont... de szerencsére az élet dobott egy mentőövet. Kora reggeli mélykómás állapotomban átsétáltam a szomszédban táborozó bringásokhoz egy csapat átlagosan 40+ os fickóhoz, akik annyira kedvesek és nyitottak voltak, hogy pár perc alatt nagyon jól összehaverkodtunk. Santacruzból érkezetek és pár napig itt kempingeznek, meg bringáznak. Kis egyeztetés után kiderült ma ugyanoda tartanak, mint én és el is visznek a pick up-jukkal a trailheadig. Feldobtuk a tetőre csak úgy a gépem, mert hátra már nem fért és go. A Downiewille calssic trail egy annyira zseniális trail, ami már önmagában elég egy tökéletes naphoz. Kb 23 km hosszan vagy 1300méter szintet vesztesz. Imádtam, kár hogy fotózni nem volt időm videó meg épp vagy lefagyott, vagy elfelejtettem elindítani, majd lemerült így pont a legjobb részek hiányoznak…
A srácok lent megvárták a shuttle-t, én meg elindultam az országúton, hogy akkor most igy egyben emelkedjek egy 1300 métert. Tök jól esett így nem is próbálkoztam stoppolással, pedig rengeteg bringás pickup ment felfelé. Tuti elvittek volna. De aztán egy kisbusz megállt kérés nélkül és felajánlotta, hogy elvisz, amíg el tud. Hát legyen! A fickó egy nyugdíjas, de kimondottan sportos fazon volt. Mint kiderült korábban az erdészetnek dolgozott és rengeteg környékbeli trail építésében vett részt, így jól ismeri őket, ajánlott is párat. A táborban gyors kaja kis napozás, majd a időközben megérkező új haverok már invitáltak is a délutáni körre. Egy másik híres közeli DH trailt akarnak megnézni, kétszer is. Merthogy lesz, aki kocsival lemegy értünk és felhoz újra, tehát nem kell felküzdenünk magunk vissza.
Így is sötétben fejeztük be a végét, de fantasztikus köröket nyomtunk. Visszafelé még egy macival is találkoztunk ismét. Ennek mondjuk nem mindenki örült egyformán.


Nagyon jó kis csapat voltak, akadt köztük, aki 60 éves volt, de hihetetlen gyors volt. Nem kellett rájuk várni. Este meg volt egy kis buli, tábortűz, marha grill, sör, bor, szülinapi torta, gitár stb. Kiderült, hogy az egyikük Santacruz legjobb ösvényei lábánál lakik, a másik építgeti hobbiból őket, szóval nagyon benne vannak a helyi bringás életbe. Santacruz amúgy szintén a világ egyik leghíresebb montis területe, ezt a nem bringázóknak emelném ki. Na és a legjobb hogy srácok meghívtak, hogyha megyek pár nap múlva feléjük akkor mindenképp szóljak és megmutatják a legjobb ösvényeket. Hát nem lehet okom panaszra, ami szerencsét illeti. Ez maga a főnyeremény, mikor helyi bringások guide-olnak.
Hosszú, fárasztó, de tökéletes nap volt. Ahogy ők mondtak, ez az igazi California. Ezt szerintem egyszerre értettek a napunkra, az életérzésre es a környezetre. Tényleg tökéletes volt.

Egy kis videó, idegbeteg zenével a korábbi eldorádói bicajozásokból: https://www.youtube.com/watch?v=QvV0MDkUxIA&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3D-H8BQH-YXSVvYwgkDvHVmXW9nVQvDbJ41ropUuxaxXjtKEws50FoW1U

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rollingtramp.blog.hu/api/trackback/id/tr4015394954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Észak Amerika természeti csodáinak és mountainbike trailjeinek felfedezése low budget stílusban, furgonlakóként. 5 hónap kizárólag ingyenes táborhelyeken, a lehető legközelebb a természethez. Ha érdekelnek a kalandok, kövesd a blogot, a megvalósítás részleteit pedig majd a hogyan menüpontban találod!

Friss topikok

Címkék

HTML