Folytattam utam Coloradoba, aludtam trailpark közepén varázslatos környezetben, majd kaptam ajándékba jó sok gyümölcsöt, aggódtam medvék miatt. Mindezt persze újabb fantasztikus colorádói traileken. Majd Salt Lake City felé vettem az irányt, ide érkezett barátnőm, a következő egy hónapot együtt csináltuk tovább.

Rögtön be is kezdtünk egy jó kis Yellowstonnal, ami a világ egyik páratlan csodája. Voltam már itt egyszer korábban, de hát megunhatatlan, még ha a túl sok turista és a veszélyes gejzír mezők miatt kicsit korlátozottak is a lehetőségek. Tipikus mész parkolsz, kinézel, sétálsz kicsit és ámulsz jellegű park, de persze itt is lehet azért túrákat csinálni csak az nekünk kimaradt. Egyrészt mert így is hatalmas, szinte bejárhatatlan nagyságú területről beszélünk, másrészt itt azért viszonylag sok a Grizzly maci, ráadásul megszokták az embert, nem menekülnek el. Könnyű beléjük botlani, ami amúgy nem a hosszú élet titka, medve spray szinte kötelező, de itt lehet is bérelni, ha amúgy nincs saját.

A parkot délről támadva, az Old Faithfull gejzírrel kezdtük, ami kb óránként menetrendszerűen kitör, méghozzá jó magasra. Ez bármilyen turistás, azért mégiscsak kihagyhatatlan. Mondjuk ugyanez igaz az összes többi pontra is. Nyáron annyian vannak, hogy helyenként nem is fértünk be a parkolóba, hanem valahol mellette álltunk félre, ami amúgy nem biztos, hogy annyira szabályos, de másképp órákat vesztettünk volna a parkolóhelyekre várva. Ide igazából ősszel jobb jönni, jóval kevesebben vannak. Mi egyszer kifogtunk itt havazást is, és hát havas háttérrel talán még szebb és különlegesebb ez a semmi máshoz nem fogható vidék.  

Korábbi itt létemkor kimaradt a Yellowstone Grand Canyon, mert akkor a hó miatt lezárták az utat. Most viszont ezt is megnézhettük és minden várakozást felül múlt a szépsége.

Haladtunk tovább a park északi részei felé, ahol szintén vannak még gejzírek, de azok nekem kicsit kevésbé voltak izgalmasak. Illetve a park észak keleti felében vannak legnagyobb számban bölények, amiből sikerült is jó sokat látnunk. Az egyik konkrétan 1 méterre a kocsitól legelészett. Gyakori, hogy elállják az utat, vagy a szélén legelésznek és ezzel megállásra késztetik a turistákat, de ez most mögénk lopakodott és meglepett minket. Épp a térképet bújtam félrehúzódva, mikor azt láttam, hogy velünk szemben állnak a kocsik és fotóznak meg örülnek nagyon, bele néztem a tükörbe és egy bölény nézett vissza, ott állt kocsi hátuljánál közvetlen. Sokkoló látványt nyújtanak ezek az egy tonna körüli csupa izom monstrumok, ráadásul van a tekintetükben néha valami eszelős és agresszív dolog. Fantasztikusak és tekintélyt parancsolóak. Ezen kívül láttunk farkast, fekete és grizzly medvét, szarvasokat, rókát meg még pár dolgot. 

Csak egy napot voltunk itt, de lehet ez hiba volt. Este kis híján sikerült egy szarvascsordát telibekapni kocsival, épphogy megtudtam állni, majd a táborhelyünkön még elkeseredett harcot vívtunk a szúnyogokkal. Mikor megálltunk, mint valami Zombi apokalipszis filmben, próbáltak áttörni százassával a szélvédőn. Reméltem megunják, de nem. Villámgyors tűz és füst rakás segítségével sikerült csak kicsit jobb belátásra bírni őket, de persze addigra már jól összecsíptek. Fürdés, kaja, majd miután magunkra zártuk a kocsit még 15 perc szúnyog mentesítés a kocsiban.

Yellowstonnak tényleg egy nagyon különleges hely, csak egy nagy baja van, hogy eléggé kiesik az amúgy klasszikus West Coast road trip útvonalakból. De amúgy megéri a fáradtságot, főleg ha te is természet szerető ember vagy.

Nyomtuk tovább északnak, jó sokat kellett másnap vezetni, majd éjjelre találtunk egy újabb 10 pontos szállás helyet, egy nagy tó, zeg-zugos partján, ahol júni 4.-ke lévén nem voltunk egyedül. Népszerű hely volt, de így is megvolt a saját kis 100 méteres területünk. Este még az ünnepnap miatt tűzijáték is jutott :)