Whistlerből eléggé sietnünk kellett vissza délre, mert kevés időnk maradt és még megszerettem volna mutatni barátnőmnek a Zion, Bryce és Grand Canyon vidékét is még. így aztán Washington és Oregon államon gyakorlatilag keresztül robogtunk. Minimális 1-2 órás napi megállókkal, kis pihivel és túrákkal, de ettől több most nem fért bele sajna.
Lake Tahoe-nál azért megálltunk visszafelé jövet, mert azért az mégiscsak egy igazi paradicsom. Bringás szemmel is, de simán turistáskodni is. A hatalmas tó 2000m magasan van, kristálytiszta édesvize ilyenkor kb 22 fokos, tehát optimális frissítő a kánikulában. Nagyon jókat strandoltunk (kedvencünk a Chimney Beach) a még jobb bringázások után. Itt kb. 3000méterig lehet feltekerni, igaz ott már masszív hóba ütköztem. A trailek fantasztikusak, a kilátás páratlan. Itt található a világ egyik legszebbjének kikiáltott Flume Trail is ami a hegy oldalában kanyarog végig, miközben alattad a kb. 2-300 méterrel lejjebb a Lake Tahoe terül el, eszméletlen szép a kilátás. Estére pedig sikerült olyan free placcot szerezni, ami panorámás a tóra.
További képek és kalandok innen: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1531576823560597&id=1487965574588389
Fájó szívvel indultunk tovább, csak az vígasztalt hogy a következő állomás Yosemite Np lesz ami szintén meseszép. Itt a Yosemite Upper falls trail volt a terv, mint nagy túra. Ez vagy 6 óra volt. Brutál meleg, csúszós, poros, sziklás trail visz fel, miközben szinte végig bámulhatod a 739méteres vízesést, amiben most víz is volt jócskán. (van, hogy kiszárad) Megérte a szenvedést, a kilátás és a hűs vízben való felfrissülés bőven kárpótolt a fáradozásért. Az egyetlen negatívum a füst volt, ami a park másik részében tomboló tűzből most pont ide keveredett. Még a napot is alig láttuk a végére tőle. Elég érdekes élmény volt ekkora füstben lenni. Éjszakára a Tufa képződményeiről híres sós vizű Mono lake közelében aludtunk.
További képek: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1533333840051562&id=1487965574588389
Másnap sajnos nagyon szorított az idő, és persze késve indultunk, mint mindig, de azért a Mammuth Lakes-nél még bicajoztam egy kicsit. Szép volt, de nem ez volt a legtutibb. De lehet csak túl könnyű ösvényt fogtam ki... Itt a felsőbb trailekért már fizetni kellene, kihagytam azokat.
Innen Death Valley-n keresztül Las Vegas volt a cél. Death Valley hozta a formáját. Ha jól emlékszem, hajszál híján 50 fok volt. Még jó, hogy kicsit felhős volt az ég, mert így is olyan forró volt a levegő, mintha egy sütőben lettünk volna. A klímát nem igazán szeretem, de itt használtam volna, ha lehetett volna.. de egyrészt, sejtettem is, másrészt táblákkal erre figyelmeztettek is, hogy ezt a kocsi motorja nem bírta volna, így is kritikusan melegedett azon a 2x1300 méternyi hegyen, amin át kellett vezetni ott. Mondjuk hihetetlen, de jobb volt a klíma nélküli kocsiban így is, mint odakinn. Ez itt annyira szélsőséges vidék, hogy nagyon sok cég, nem csak amerikaiak ide hordják a prototipus autóikat tesztelni. Álcázott protokat (még embléma sincs rajtuk) kísér 2-3 másik autó, amin persze látszik, melyik cégtől vannak, tele pakolva műszerekkel és antennákkal és mindent mérnek… ami ezt bírja az előtt már nincs akadály!
A nap további része messze az elmúlt 50 nap mélypontja volt...
Vegasba este fél kilencre értünk, egy RV parkban akartunk aludni, hogy azért mégse az utcán, mégis egy nagyváros, tele fura alakokkal, meg itt legalább volt fürdő, bár kissé lepattant volt, de mégis jól esett végre rendes zuhanyzóban lefürödni így 50 nap mobil zuhany után...
Sajna előtte kb. 1 óra volt, mire becsekkoltunk, mert a recepció bezárt, és át kellett menni a hotelbe, ott lehetett bejelentkezni. De a hölgy kissé lassú volt, így erre ment el a fél este...
Ezek után korgó hassal és csorgó nyállal indultunk egy már bevált letesztelt helyre, ahol kiváló borjú bordát adnak, csakhogy a hely addigra bezárt, mire odaértünk. Mivel enni akartam valami rendeset, így beültünk a mellette lévő casino éttermébe, hátha... Itt kb. 1 óra volt, mire a kajánkat megkaptuk, ami persze messze elmaradt az elvártaktól, de hát ez van, együnk...
Innen már nem teljesen őszinte mosollyal mentem kicsit szerencsét próbálni, ami persze nem volt, de ez zavar legkevésbé. Visszasétáltunk a kis kocsinkhoz, hogy pihenjünk is végre, hiszen addigra hajnali 4 óra volt kb. A gond csak az volt, hogy a kocsiban 40 fokos volt a levegő, legalább is érzésre, iszonyatos pára, semmi légmozgás, viszont a környezetünkben kb. 10.000 ember hűvös éjszakáját biztositó klíma zúgott a maga monoton módján kb mint egy repülő. Épp csak annyira hangosan, hogy a tőlem kb. 60 méterre légkalapáccsal betont bontó (mert azt éjjel a legjobb) munkálatokat gyakorlatilag épp csak észleltem, de már nem is volt zavaró. Így gyakorlatilag egyetlen percet sem aludtunk:(
Eddig sem szerettem a városokat, de ez így hirtelen nagyon durva volt a "vadon" nyugalma után...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.