Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Csavargás az USA nyugati partvidékén egy átalkított furgonnal, igazi szabadság a vadnyugaton...

Bringázás viharban, Grizzlyk közt, erdőtűz és rengeteg csoda

Még szebb hegyek, még szebb tavak, folyók és vízesések. Na meg hatalmas gleccserek. Hihetetlen helyeken jártunk bármerre is mentünk vagy néztünk. Valószerűtlenül kék tavak, és folyók mindenhol, nem úgy kék, mint Európában, hanem mintha valami opálos színezék lenne benne talán a jég olvadáshoz meg valami baktériumhoz van köze, ha jól tudom. Kicsit azért hasonlít az Alpokra, de mégis más, nagyon más. Leírhatatlan... Viszont irgalmatlan sok vezetés, pedig épp csak két pici park Kanadában. Majdnem este lett, mire Jasper-be értünk, pedig csak pár perces sétákat csináltunk a látványosságokig. Jasper-ben birngáztam még kicsit sötétedés előtt, ami önmagában is izgalmas a Grizzly-k által sűrűn lakott erdőben, hát még sötétedéskor viharban. Mikor valami nagy megmozdult a közelemben, egy bokorban, akkor azért már volt őszinte a mosolyom. Amúgy itt mindenki medve sprayvel sportol, természetesen én is, de nem tudom, mit is érek vele, ha hirtelen rám ront egy maci. A végére tovább fokozódtak az izgalmak, viharossá fokozódott a szél. Ami egy öreg erdőben alapból nem a legegészségesebb. Sejtettem, hogy kidől majd pár fa és csak remélhettem, hogy nem pont rám. Megálltam, épp a térképet néztem meg egy pillanatra a telefonomon, mikor nagy reccsenéssel egy fa megadta magát mögöttem, és pont felém dőlt. Szerencsére annyira lassan, hogy el tudtam még gurulni előle.
Estére kivételesen egy fizetős kempingben kötöttünk ki, mert annyira messze lehetett volna csak legálisan vadkempingezni, hogy azt már nem vállaltam, meg olcsóbb is volt, mint az üzemanyag lett volna kb 14 dollár kettőnknek. Egy közepesen hangulatos, túl sok emberrel megtöltött, kimondottan átutazóknak fenntartott kempingben, de nagyon szép környezetben végtelen sok szúnyoggal, tetemeik már nagy mennyiségben díszítik a kocsi belsejét, a csípéseik meg minket.

 

Még több kép itt: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1523202881064658&id=1487965574588389

Másnap úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, nézzük meg az északi részét is Jasper-nak, de itt már nem olyan instant jöttek a látnivalók, inkább nagyobb túrákkal lehetett volna elérni, de a nagy túrához kicsúsztunk az időből, azért még találtunk egy gyönyörű, de sajnos számomra lefotózhatatlan szűk és mély canyont, az kárpótolt mindenért, varázslatos volt. 
Délután elmentem bringázni egy nagyon-naggyon élvezetes trailen a Five Lakes-hez, ezt a helyi bringásboltban ajánlották. Nem nyúltam vele mellé. Hihetetlen élmény és táj volt 5 db földöntúlian zöld tóhoz jutottam, ahol a kevésbé fázósak úsztak is. 

Még több kép itt: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1523777674340512&id=1487965574588389

Elég későn tudtunk tovább indulni, így mire elértük a kinézett szálláshelyünket, már majdnem totál sötét volt, ráadásul egy nyomasztóan sűrű erdőben. Nem ez volt a legbarátságosabb hely. Egy, az erdő közepén lévő kis tisztás lett a ma esti táborhely, ahol már állt két kocsi. Mint kiderült, egy testvérpáré volt, a srác másfél éve él a furgonjában (25 éves), amihez motor is jár. Igazi őrült, torony iránt túrázik, ha kell folyókat átúszva, kötél nélkül falat mászva egyedül. Amúgy katona. Vele kimondottan jó volt beszélgetni, egyrészt, mert volt téma, másrészt, mert ő sem tudott angolul, csak amit a másfél évben a beszélgetések során tanult, annyit (ez persze sokkal több, mint, amit én tudok, de a lényeg, hogy értette a helyzetem, ezért mindig hülye biztosan körbe magyarázott mindent, amit nem értettem). 
A nővére is a seregben dolgozik, de ő hagyományosabb életvitelt folytat, csak most kicsit csatlakozott. Ráadásul volt egy gyönyörű 10 hónapos labrador is velük, aki egész estés és reggeles programot biztosított nekünk. Mint kiderült, amúgy ők már két napja itt lógnak, mesélték hogy mikor érkeztek, volt ott egy döglött medvebocs, amit eltemettek. Valószínű, puma ölte meg. Megnyugtató...

 

Még több kép itt: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1524328824285397&id=1487965574588389

Reggel érzékeny búcsú Pantoufle-tól, a labradortól, és a gazdáitól. Majd egész napos vezetés, illetve egy közeli bikeparkban még megálltunk, és bringáztam kicsit. Hihetetlen, mennyi munkát ölnek bele, hogy egy kis sífalu/város mellett ilyen park legyen. Nagyon profin megépített pályarendszer volt, felszállitó autóval, amit persze én nem vettem igénybe, inkább feltekertem. 
A nap további része gyönyörű tájon elkövetett nettó sz...s volt sajna. Mint kiderült, komoly erdőtűz van a környéken (több, mint 100 km-nyi területet érintve), így a kinézett rövidítés a hegyen át nem volt használható. Le volt zárva. A kerülő itt nem két falu, illetve az, de az 400km-t jelent. Probáltam még egy helyen átvágni, de zsákutca lett az is a tűz miatt. Így hulla fáradtan új alvóhelyet kellett keresni, ami mondjuk legalább kárpótolt kicsit. Ugyanis ismét giccsesen gyönyörű placcot találtunk :)

Reggel azt az infót kaptuk, hogy megnyitották a rövidítést. Ezért elindultunk visszafelé, de sajna kiderült, hogy mégsem. Szívás... további elvesztegetett km-ek és órák. Több, mint 400 km még Whistler. Akkor is odamegyek... Végre közeledtünk, mikor kb. 40-45 napja először elkezdett esni. Ez csak azért zavart, mert majd 2 napos vezetés és szivás után tök jó lett volna egyet még bringázni a jó időben. Végül így is nagyon jót bicajoztam még úgy 18:30-tól sötétedésig. Isteni volt, életem egyik legjobb tarilje, élvezetes és gyönyörű. Nemhiába legendás hely Whistler a bringás körökben. Viszont így sajna sötétben kellett megint szállást keresni, ami szerencsére csak pár percre volt Whistlertől, viszont mivel későn érkeztünk, a legjobb helyeket már elfoglalták. Sebaj, örültünk annak is, hogy itt vagyunk végre.

Még több kép itt: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1525471850837761&id=1487965574588389

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1528101690574777&id=1487965574588389

Másnap délelőtt elmentem bicajozni, egy nagyon nehéz és népszerű tarilre. Tényleg borzasztóan kimeritőek az itteni fekete pályák, de megéri :))
Délután kis városnézés és napozás a tóparton, majd újabb kis bicajozás. Még mindig meglepődök, milyen magas szintű pályáik vannak. 
Este még épp időben értünk vissza a szálláshelyünkre, mert ma nagyon sokan próbálnak itt megpihenni. De nekünk jutott az egyik leggyönyörűbb hely, így perfect a nap. Hotdoggal és sörrel a patakparton.
Vagy 10 "furgonlakó” van körülöttünk, köztük fiatal bringások, sima utazók, de egész idősek is. Az egyik szomszéd egy 65 év feletti pár, akik egy közepes méretű egyterűben alszanak és élvezik a természet közelségét, ugyanakkor ma pl. helikopteres hegycsúcs-látogatáson voltak. Tetszik, hogy itt annak, akinek sok pénze van, annak sem ciki az autós csavargás és kocsiban alvás :)


 

A bejegyzés trackback címe:

https://rollingtramp.blog.hu/api/trackback/id/tr2814939928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Észak Amerika természeti csodáinak és mountainbike trailjeinek felfedezése low budget stílusban, furgonlakóként. 5 hónap kizárólag ingyenes táborhelyeken, a lehető legközelebb a természethez. Ha érdekelnek a kalandok, kövesd a blogot, a megvalósítás részleteit pedig majd a hogyan menüpontban találod!

Friss topikok

Címkék

HTML