Csavargás az USA nyugati partvidékén egy átalkított furgonnal, igazi szabadság a vadnyugaton...

Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Halálos traileken

2019. június 20. - Rolling Tramp

 

A filmekben is gyakran megjelenő Moab adta az én USA iránti örök vonzalmam első szikráját, még valamikor 2001-ben, mikor egy mountainbike (MTB) versenyen vettem részt itt. Azonnal és totálisan lenyűgözött ez a fantasztikus, semmi máshoz nem fogható táj, a végtelen terek, a szakadékok és mély canyonok látványa. Ezért  alap, hogy újra terítékre került ezen a túrán is.

photo-1534266082880-08890654e8f8.jpgMesa Arch, canyonlands national park

Terveim szerint itt pár napot dekkolok, nem rohanok tovább, jól bebicajozom a környéket, merthogy a világ egyik leghíresebb MTB paradicsoma. Mondjuk, az lehet, hogy nem a június volt a legjobb időpontválasztás erre. Bírom a hőséget, de ez nagyon kicsinált, bringázni 35-40 fokban egy centi árnyék nélkül, nem annyira egészséges pláne, hogy a trailek életveszélyes szakaszokat is tartalmaznak bőséggel. Térerő kb sehol, kígyó, skorpió, szakadék és egyéb nem az örök élet megoldóképletét jelentő terepakadály viszont bőven.

Első napra ki is néztem Whole Enchilada trailjeit, köztük a Porcupine-al. Ide épeszű emberek shuttle-el mennek fel, ugyanis kb 3000 méter magasról indul. Bementem pár bringaboltba, hogy érdeklődjek ezügyben, de ugye a vérszegény angolom… annyit azért felfogtam, hogy nem biztos, hogy holnap is lesz fuvar és ráadásul rohadt drága, meg valahogy klasszikus stílusú riderként nekem ez valahogy sértette a hiúságom, nehogy már ne tudjak feltekerni. Bár próbáltak meggyőzni, hogy nem ez az év ötlete, mert a lefele út is 3-5 óra szokott lenni, hisz abban is van azért vagy 1000méter mászás, és lassú, nehéz a terep. De persze, hogy csak azért is neki mentem szemből is.

dsc_5079.JPGA porcupine trailen ami többek közt az ilyen kitettség miatt a világ 4. legveszélyesebb trailje. Háttérben a Castle Valley ami élőben azért sokkal lenyűgözőbb.

Hajnalban indultam, hogy ezzel enyhítsem a hőterhelést, de így is rám olvadt a ruha, Akkora a forróság és úgy süt a nap, hogy a fekete cipőmben rendesen fájt a lábam, annyira égetett. Mivel közben nincs vízvételi lehetőség így a hátamon cipeltem kb. 6 litert, kis naptej, kaja, és a szokásos kis túlélő szett, ezek sem könnyítettek a helyzeten. Kb 3,5 fél órát csak felefelé mentem nagyon nehéz terepen kb 1500-ról 3000-re pici lefelékkel, így kb 2000m méter emelkedés volt rögtön benne. Nagyon furán néztek a szemből jövő bringások, szokatlan volt nekik ez a menetirány. :)


dsc_5056.JPG

Nagyon boldog voltam mire a forróságból felértem a közelben már havas 3000 es trailhedhez. Igaz a vigyázz medvét láttunk figyelmeztetés nem dobta fel az amúgy örömteli pillanatot, és persze medve sprayt nem hoztam magammal.

dsc_5059.JPG

A lefelé nagyon szuper volt, de tényleg brutál nehéz, egyszerre fizikailag és technikailag is. Bár én az ilyeneket nagyon szeretem, azért észnél kell lenni, főleg egyedül. A panoráma valami elképesztő sokáig egy kb 200 méteres szakadék peremén tekersz hihetetlen panorámával a Castle Valley-re, ez már önmagában elég egy jó naphoz. De később még a Colorádó folyóban is gyönyörködhettem egy fél órát. Tényleg semmihez sem fogható látvány. És persze a trail bringás szemmel is fantasztikus élmény volt, igazi adrenalin fröccs. Mellesleg itt https://www.fezzari.com/blog/2010/03/08/worlds-most-dangerous-mountain-biking-trails/ a világ 4. legveszélyesebb trailjének választották. Hogy miért, azt ebben a nem általam készített videóban át lehet érezni: https://www.youtube.com/watch?v=MbkuofGrK7E

 

20181101_165847-01.jpeg

dsc_5125.JPG

Azért mire visszaértem, eléggé paffon voltam 7-8 óra ride lett, végig napon, 40 fokban és sajna utána sem volt hová bújnom. A kocsiban a víz is olyan forró lett, hogy nem tudtam vele letusolni. Ok ott a Coloradó folyó, de az meg zaccos volt épp és kellemetlenül hideg, ezért nem jöhetett szóba. Végül inkább bevásároltam, meg elbújtam egy mosodába és a mekiben, hogy visszahűtsem magam.

dsc_5035b.JPG

Itt találkoztam egy angliában élő magyar lánnyal, aki szintén egyedül csavargott. Ő egy hónapot volt kint és bérelt kocsival, főleg moteleket használva utazott. Kicsit kiképeztem, hogy kell búvóhelyet találni, meg persze adtam konkrét koordinátákat is neki, így a hátralévő napjain már ő is ezt a módszert választotta, a moteleket meg lemondta, és nagyon élvezte.

További képek erről a napról: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1499309220120691&id=1487965574588389

 

Másnap kapóra jött a magyar leányzó, ő vitt fel a kocsijával a trailheadhez, ezzel megspórolva nekem vagy 1.5 óra melót, amit már nem igazán kívánt a testem.

A következő trail halmaz, amit kinéztem A 7Mag zónában az a Bull run, a Gold bar rim trail és a végén a legenda, a Portal trail. Ez utóbbit szintén a világ egyik legveszélyesebb és legszebb trailjének tartják. Véleményem szerint veszélyesebb, mint a tegnapi. A többi meg csak simán eszméletlen jó. Ok, ha hülye vagy ezeken is megpusztulsz, de ettől lesz igazán jó izgalmas.  A Gold bar rim trailről csináltam egy kis videót: https://www.youtube.com/watch?v=51Mr9xvIZlo&t=1s

dsc_5129.JPGKilátás a Gold bar rim trail pereméről

De a Portal az egy külön kategória, tériszonyosoknak maga a rémálom, illetve végállomás, én nem vagyok az, de mikor megláttam egy olyan érzés fogott el, ami már rég nem. Egy kicsit sokkolt a látvány, ahogy a trail elhalad a sziklafal szélén, alatta pár száz méter mély szakadék majd a Colorádó folyó. Egyszerre lélegzetelállítóan csodálatos és félelmetes. Azért volt ott egy pillanat, mikor úgy éreztem ez egy kicsit sok lehet, itt meglehet pusztulni, ha túl vállalom magad. Ráadásul a bicajomat sem ilyen trailekre tervezték, észnél kell lenni, na! Ez ugyan nem az én videóm, és ugyan a kitettséget és a mélységet nem is adja vissza teljesen, azért egy kicsit érezhető a feladat komolysága: https://www.youtube.com/watch?v=nXjwqlM2dYc&fbclid=IwAR0kIzPd9budKObmzoqaEsOiCbm4J1WDecIECtXdCmBC9CjPEuzBy3tGRe8

https://www.youtube.com/watch?v=NyT58lYlSXE

portal-trail-moab.jpg

Mivel sikerült összefoglalót írnom belőle, sejthető, hogy túléltem. Hatalmas élmény egy ilyen legendás trailt megcsinálni, az a fajta, amit meg kell csinálni, amolyan bakancslistás dolog…! Persze csak kimondott expert ridereknek és komoly bringákkal ajánlott, másképp életveszélyes!

dsc_5146.JPG

20181101_164123_057_01-01.jpeg

Természetesen az Arches és Canyonlands nemzeti parkok is terítékre kerültek kicsit újra, bár már korábban láttam őket, de megunhatatlanok. Páratlan szépségükkel szerintem mindenkit elvarázsolnak. Meg sem próblom leírni milyen, a linkekre kattintva inkább beszéljenek a képek. 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rollingtramp.blog.hu/api/trackback/id/tr2214903424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.