Délelőtt a fáradtságtól eltorzult arccal, zombi állapotban, a nettó létezésért küzdve átvezettem Zionba, ahol nekem már ismétlés volt, de a megunhatatlan Narrow és Angels Landing trail került terítékre, ja és a Canyon Overlook trail... Szerencsénk volt, mert a Narrow-al kezdtünk, amit másnap lezártak az árvízveszély miatt. Mondjuk aztán pont ott másnap sem esett, de így nekünk mindkét nap szép idő jutott, csak a legvégén borult be és kezdett cseperegni, de mindent láttunk legalább. Tervben volt még ugyan a The Subway Trail is, de ahhoz engedély kell és azt ilyenkor akár hónapokkal előbb ki kell kérni. Ez most kimaradt sajna. Mondjuk, azt nem tudom mi van, ha anélkül merészelnénk megpróbálni?! A The Narrow hosszan be a kanyonba (nem csak a bejáratig) az gyakorlatilag kötelező, és az Angels Landing is kihagyhatatlan, kivéve tériszonyosoknak. Ők nem biztos, hogy őszintén fognak mosolyogni a képeken a 400 méteres szakadékok szélén küzdve az fóbiájuk ellen.
Szállásnak egyik nap egy sivatagos bozótos fennsíkon sikerült helyet találni, nagyon hangulatos volt, nagyon kellemes klímával. Pont egy bringás trail kereszteződése mellett, amit sajna kihagytam, mert akkor még a Subway lebegett a szemünk előtt...
Vacsira isteni sivatagi burgert rittyentettünk mindkétszer, miközben körülöttünk prérifarkasok vonyítottak, nagyon hangulatos pénzért nem elérhető élmény volt:)
További képek: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1540448582673421&id=1487965574588389
Az amúgy gyönyörű Bryce következett, gyors 4 órányi túra után mentünk tovább a sokkal kalandosabb Bull Valley Gorge és Willis kanyon canyon felé, amit én már a szűk két hónapja a túra elején csekkoltam, de annyira jók voltak, hogy nem bántam, meg kellett mutatni barátnőmnek is. Erről itt olvashatsz többet. https://rollingtramp.blog.hu/2019/06/08/tulelo_tura_a_grand_canyon_aljaba_auto_kiasas_es_meg_sok_csoda
A dolgot az nehezítette kicsit hogy épp esőzések voltak a környéken így a kanyon konkrétan a nem ajánlott, veszélyes kategóriába tartozott, villám árvizek veszélye miatt. Ezt ugyan megúsztuk, de helyenként így is combig gázoltunk a sárban.
Majd még egy bátrat bevállalva, sikerült rövidítenünk kb egy 200km es kerülőt egy 70km es földúttal levágva, ezzel több órát nyerve átmentünk Page környékére, de ezt ugyancsak nem ajánlották a visitor centerben, mert szerintük ehhez terepjáró kell. Na ja, de nem egy magyarnak, rávállaltunk és pár kicsit neccesnek tűnő részt leszámítva nem volt gond. De az igaz hogy a legkisebb eső is csapdába ejtett volna itt pár napra az biztos.
Itt még együtt is megnéztük az fentebbi linkben már taglalt látnivalókat (Lake Powel, Glen gát, Horseshoe bend, és a titkos canyont ahova úgy kellett bekommandózni.
A legvégére maradt a Grand canyon, szintén már csak barátnőm kedvéért, de itt kicsit elhagyott a szerencsénk. Két hónap után először esett. Aminek annyi előnye azért volt hogy mikor kicsit kitisztult akkor egy felhős canyont láthattunk magunk alatt, de sajna 5 percenként esni kezdett és a így nem volt értelme lejjebb menni a traileken. Nem is nagyon láttunk volna többet és azt mondták nem is olyan egészséges a villámok miatt. Innen részben ezért, részben mert gyakorlatilag véget ért a túra, szóval fájó szívvel robogtunk tovább Flagstaffba a barátaimhoz, ahol hagyom majd a kocsit. Közben rájöttünk, hogy kicsit beázik szegényke. Este jót kajáltunk és Margaritáztunk egy mexikói étteremben.
Ennek okán másnap kicsit fejfájósan ébredtünk, de nem volt idő nyavalyogni, 2 óránk volt mindent összepakolni, kitakarítani a kocsit, és eladható állapotba hozni a bicajt (takaritás, szerelés).
Kb. tudtuk is tartani az időtervet, minimális késéssel indultunk Phoenix-be a reptérre. Bár a repülés kiváló csatlakozással csak kb. 14 óra volt, az időeltolódás és reptéri petting miatt így is másfél nap lett az óra szerint. A repülőn sikerült kifogni útitársnak egy drogos/alkoholista/vagy beteg nőt, elég félelmetes volt, ahogy elaludt evés vagy épp kávé ivás közben és hasonlók… lehet ezért, de valahogy nem tudtam aludni egy percet sem…:S
Sajnos hamar elrepült ez a két hónap is, de örök emlék a közben átélt rengeteg élmény és kaland. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele hasonlóba. Nem fogja megbánni. Én meg már ekkor javában terveztem a következő itteni túrát. Ami 2018 őszén el is indult. Legközelebbi bejegyzés már arról fog szólni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2019.08.09. 15:10:28
Kyria 2019.08.09. 18:22:32
Rolling Tramp 2019.08.09. 19:43:18
Rolling Tramp 2019.08.09. 19:46:12
Kyria 2019.08.09. 20:54:05
Rolling Tramp 2019.08.10. 23:09:17
Rolling Tramp 2019.08.12. 09:15:05
Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2019.08.21. 13:54:45
Rolling Tramp 2019.08.21. 13:57:42
Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2019.08.21. 16:22:47
Amúgy a megválasztásakor írtam róla versikét:
fradyendre.blogspot.com/2016/11/amerikai-elnokvalasztas.html
:)