Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Csavargás az USA nyugati partvidékén egy átalkított furgonnal, igazi szabadság a vadnyugaton...

Ideglelés Sequoiaban, találkozás egy medvével, és új furgonlakó barátok  

 

A pasadenai rosszarcok hangerőversenye mellettem a parkolóban nem sokat segített a jó alvásban, de ez van, ha az ember megcsúszik és rosszul jönnek ki a dolgok. Tényleg alapszabály, hogy világosban kell szálláshelyet találni.  Mondjuk a felhőbe borult város képe fentről nézve némiképp kárpótolt. Ahogy reggel elindultam, rögtön találtam kicsit feljebb egész sok jobbnak látszó alvó placcot, ha időben érkezem még világosban akkor biztos ezek valamelyikében aludtam volna.

41555296_2016694188382189_3565069799119650816_o.jpg

Kihagytam a reggeli bringázást a közeli traileken, mert valahogy nem jött be ez a vidék. Végül is LA széle, nekem az már nagyon város, elmenekültem. Sequoia National Forest felé vettem az irányt, de szándékosan a hegyen át, mert bár hosszabb, de sokkal szebb, mint az utópálya. Volt egy szakasz, ahol sokkal szebb Joshua Tree-k voltak, mint magában a róla elnevezett parkban. Végig gyönyörű volt, ezért elég lassan haladtam, sok helyen megálltam kicsit. Igazából majdnem ott is ragadtam félúton, mert annyira tettszett. De végül csak eljutottam a már előre kinézett Needles Look Out Trailig. Ennek rögtön az elején van egy ingyenes kemping, csodaszép környezettel, útközben mamut fenyőkkel. Sequoia az egyik kedvencem, talán mert ez volt az első nemzeti park itt, amit láttam. Leszámitva, mikor versenyezni voltunk Moab-ban 2001-ben, ami a másik kedvencem az Arches és Canyonlands parkokkal. Vagy a mamut fenyők miatt, ami nem is tudom, él-e máshol, de az biztos, hogy engem teljesen lenyűgöznek. Ez igazából olyan tipikus USA nemzeti park, mint a filmekben, hatalmas hegyek, sziklák és fenyők, ameddig csak ellátsz.


A Needles trail egy régi leégett tűzfigyelő kilátó pontra visz fel, ami már nem létezik, (nem figyeltek eléggé) és le is van zárva az utolsó métereken, sőt, lépcsőfokok is hiányoznak. Laza 2 órás séta oda-vissza, de nem győztem fotózni. Szerintem sokkal szebb, mint mondjuk a Sherman General-hoz vezető tömegturisztikai út. Javasolt célpont.


Mikor mentem vissza a kocsihoz a trailen, egyszer csak olyan érzésem lett, mintha valaki vagy valami figyelne, de nagyon... Semmi zaj nem volt, vagy ijesztő dolog, de határozottan ezt éreztem. Mint amikor a piros lámpánál megérzed, hogy bámulnak a melletted lévő kocsiból, csak ez itt így kicsivel ijesztőbb. Fura volt, sokat járok erdőben, de nagyon ritkán, illetve leginkább sosem érzek ilyet. Minden idegszálam megfeszült, az összes szőrszálam égnek állt és kurvára scaneltem, hogy mi van. De nem láttam semmit. Lehet csak vaklárma volt, de 5-10 perc múlva egy fekete medve nyargalt át előttem a trailemen, vagy én voltam az övén inkább, bár abban szinte biztos vagyok hogy nem ő figyelt, nem őt éreztem, de kezdet izgalmassá válni a kis sétám. Megijedni sem volt időm, olyan gyors volt. Csak csodáltam, ahogy a 45 fokos bokros kőomladékon gyakorlatilag olyan könnyedén és gyorsan szalad lefele, mint egy gazella a szavannán. Ott abban a pillanatban tudatosult az, amit elméletben sokszor hallani, hogy esélyed sincs elfutni, de még elbringázni sem, csak nagyon ideális esetben. Szerencsére ő pont annyira akart közelebbről megismerkedni velem, mint én vele, így olyan gyorsan elfutott, hogy időm sem volt lefotózni. Erről jut eszembe, tegnap meg egy hiúzzal találkoztunk bicajozás közben. Bár úgy tudtam, kimondottan rejtőzködő állat, ez pont nem annyira félt tőlünk. Lehet nekünk kellett volna?

Nagyon jó a táborhely, bár fájt 50-es szélben tusolni. De még mindig jobb, mint a parkolóban. Van itt 5-6 utazó, ahogy szokott, van, aki csak sátorral sőt van aki anélkül csak egy matracon alszik, más szuper lakóautóval, de előbb futott be egy olyan kocsi, ami kb 500 dollárt ha ér, egyetlen épp elemet sem láttam rajta, olyan mint amit épp egy bontóból loptak ki, egy mászósrác lakja. Majd két fiatal srác, ők meg egy öreg Ford Van-al, amit átalakítottak, az egyikük ebben él, volt már vele Mexico-tól Canada-ig mindenfelé. Kiderült, hogy elég komoly BMX-es, viszi a bmx-et mindenhova magával. Bemutatózik, de indult már az X-Games-en is. Igazi laza arc, élvezi az életet szabadon, az álmainak él. A haverja Bécsböl magyar szponzorokkal, ő is jól nyomja. Megcsodáltuk egymás autóját, kilakítását, egyedi megoldásait. Nagyon jót beszélgettünk, már a magam szintjén persze, sütöttünk csirkét, volt desszert, egy vagy több füves cigi is előkerült valahonnan.

Nagyon bírom az ilyen napokat. Holnap, ha minden igaz, egy darabig együtt megyünk tovább. Elég jó csapatnak tűnik, nem lesz unalmas a folytatás:)

Még több kép ide kattintva a facebook oldalamon

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rollingtramp.blog.hu/api/trackback/id/tr6315257234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Észak Amerika természeti csodáinak és mountainbike trailjeinek felfedezése low budget stílusban, furgonlakóként. 5 hónap kizárólag ingyenes táborhelyeken, a lehető legközelebb a természethez. Ha érdekelnek a kalandok, kövesd a blogot, a megvalósítás részleteit pedig majd a hogyan menüpontban találod!

Friss topikok

Címkék

HTML