Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Csavargás az USA nyugati partvidékén egy átalkított furgonnal, igazi szabadság a vadnyugaton...

Mikor a lét a tét, avagy, hogy vállald túl magad USA-ban

 

Pár nap előkészület és aklimatizáció után útnak is indultam, hogy újra körbe csavarogjam Amerikát, Colorádótól nyugatra, ezúttal ősszel..

Éjszaka kellemes 14 fok volt, így jól aludtam a Prescott melletti csodaszép táborhelyemen. Villámgyors reggeli után azonnal indultam a kinézett Prescott Circle Trailre, ami kb. 5 percre volt az alvóhelyemtől Muszáj volt korán kezdeni, mert ez egy 100 km-es trail, több mint 2000 szinttel és ráadásul 2000 m fölé is felmegy párszor. Minimum hat órára terveztem, bár a lelkem mélyén már indulás előt is sejtettem, hogy ez nem fog így összejönni.

Nagyon kellemes, élvezetesen technikás singletrail volt végig, vagy legalábbis ameddig eljutottam. Imádtam, de volt pár hátráltató tényező, ami miatt le kellett rövidítenem, ha nem akarok már első nap bajba kerülni. A korai rajt is már csúszott picit, majd pár helyen ugye fotóztam-gyönyörködtem, aztán el is tévedtem, ezekkel meg ugye csak úgy repül az idő és vele a vizem és a kajám is.

Mivel a térképen láttam, hogy max 300 méterre vagyok a trailemtől, így gondolva egy bátrat, elindultam keresztül az erdőn, csak meg találom a jó ösvényt. Először egész ok volt, de egyszer csak sűrű lett az aljnövényzet, amiben jól el is estem, persze térddel egy éles kő hegyére, amit nem láttam, az egy kicsit kilyukasztotta a térdem és rohadtul fájt és vérzett is. Sebaj, csak azért is mentem tovább. Az egyre sűrűbb bokros füves aljnövényzet kezdett egyre áthatolhatatlanabbá és aggasztóbbá válni. Úgy éreztem, nem ez volt életem döntése, átvágni a vadonban vérző térddel, egy olyan helyen, ahol elvileg macik is laknak és ha laknak, azok tuti pont az ilyen bozótos helyeket imádják. Valamint az, hogy két napja még 15 perc alatt tudtam a barátaim telkén fotózni 3 olyan pókot és rovart, ami akár meg is ölhet, na az sem tett boldogabbá. Ha valami történne velem, meg sem találnak… Végül csak sikerült a 300 métert kb. 30 perc alatt leküzdeni, de az biztos, hogy nem ez volt az év ötlete… Később kicsit megint eltévedtem, mert mást mutatott a térkép, és mást a táblák, végül is ugyanoda vitt, csak amit választottam, az totál járatlan volt, így lassabb persze lassabb is. Nagyjából 4 órája mentem már, mikor a vizem 70-80% elfogyott, kajám is alig, és most voltam a létező legtávolabbi ponton a kocsimhoz képest. Kb. félúton. El kellett fogadnom, ez a kör nem lesz meg, de már inkább csak a biztonságos befejezés lebegett a szemem előtt, túlélésre mentem. Itt egyszerűen nem lehet vizet tölteni pedig ebben 35-40 fokban az nagyon nem mindegy hogy van vagy nincs. Úgy döntöttem a városon keresztül vágva próbálok visszajutni a kocsimhoz.

Ugyan láttam aszfaltutakat, amik bevisznek a városba, de nem tudtam, hogy ezeken én mehetek-e bicajjal, autópálya szerűnek tűntek, fel sem tudtam rájuk menni, el voltak kerítve. Így egy darabig a kertek közt kommandóztam irányba, majd egy idő után, ahol legalább fizikailag el tudtam érni az utat, a leállósávban tekerve igyekeztem a város felé. Ez az útvonal is csak egy órával lesz rövidebb, de jelen helyzetben az nagyon sok, meg tudok kaját és vizet szerezni közben. Természetesen kb. ugyanazon az útvonalon tekertem be a városba, amit a tegnapi szívás sorozat alatt alaposan megismertem, immáron negyedszerre.

Már csak 2 dl vizem volt és vattát köptem, próbáltam beosztani, ezért kértem egy nénitől, aki épp locsolt, mondtam neki, jó a slagból, na annak olyan borzasztó íze és hőmérséklete volt, hogy nem mertem inni belőle, îgy azt a 2dl-t is buktam. Már alig volt hátra kb. 8 km, de az végig 10-15% -os mászás iszonyat melegben. Ez ilyenkor már nagyon tud fájni.

Pont az aszfalt út végére értem, mikor jött egy nagy pickup, kínomban gondoltam lestoppolom, mit veszíthetek . És hát ennyit az amerikai bizalmatlanságról, azonnal megállt, pedig neki háttal csak úgy flegmán kitettem a kezem, miközben tekertem. Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy mit akarok, feldobtuk a bicajt és mentünk is. Ezzel megúsztam egy nagyadag szenvedést. Így is elment az idő rendesen, de még sütöttem egy csirkét (most csirkét eszek csirkével, mert sok van, köszönhetően a tegnapi food bankos kaja feltöltésnek). Kb. 16ó lehetett, mikor elindultam Joshua Tree irányába, de mivel jobb szeretek világosban szálláshelyet találni, így kb. félúton letáboroztam. Igazi préri valami kiszáradt meder volt, a semmi és néhány bokor keveréke ameddig elláttam, köztük pár száz méteres távolságokra hasonló csavargók, mint én.  Nem ez a legjobb hely, ahol eddig voltam, de mégis volt valami romantikája, talán mert annyira a semmiben volt vagy, mert bár akkor még nem tudtam, de talán ez volt ez első és utolsó fülledten meleg éjszakám idén. Közel volt az autópálya, zajos is volt és 35 fok volt még este 9-kor is, de valahogy imádtam. Benyomtam egy fél dinnyét, kellett a folyadék, fürdés aztán alvás.

A bejegyzés trackback címe:

https://rollingtramp.blog.hu/api/trackback/id/tr315048794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jobban tudja 2019.09.10. 20:29:38

Nahát! Képzeld én is voltam a Vadnyugaton. Sőt csináltam 2500 fotót és bejártam 4 államnyi területet. Valahogy mégsem viszketek amiatt, hogy ezt kényszeredetten világgá kürtöljem a közösségi oldalamon kívül, habár mutáns személyiségedhez hasonlóan én is betegesen kéjes örömöt éreztem amikor elkezdték a csórók lájkolni, akik - ilyen-olyan okokból - nem engedhettek meg maguknak egy effajta utat. Sőt annál is betegesebb örömet okozott, hogy pontosan tudtam, voltak még egy csomóan, akik látszólag ignorálták és úgy tettek, mintha nem is látták volna a dicsekvős fotókat, de legbelül majd megette őket a sárga irigység. Sőt van egy hasonlóan pszichopata személyiségű rokonom, akik ugyan buta és olyan szánalmas egyéniség, hogy még egy rusnya 30-as, 40-es muffot sem talál akik elmenjen vele akár a Balatonhoz, de jól keres és a pénze nagy részét elkölti effajta vagizós utakra.Amiket persze a csóró debileke lelkesen lájkolnak és közben irigykednek. Az utazót meg eltölti a felsőbbrendűség érzete, csak azt felejti el, hogy a dubai-i szállodában és a sydney-i hostelben (luxusszállóra ott azért márt nem telt neki hehehe) éppúgy egyedül recskázott görcsbe rándulva, mint itthon és közben arra gondolt, hogy hány olyan csóró ámde vonzó pasi volt, aki ez idő alatt egy szakadt melegítőben kúrta rongyosra a legszebb helyi csajokat és szopatta le magát velük. Hát ennyit a nagy utazókról. Inkább arról mesélj - persze ez a rovat üresen marad, tudom - hány fiatal amcsi lányt - latinok, feketék, fehérek - ismertél és tettél magadévá a csodás utad alatt? Hány étteremben zabáltad magad tele? Na erről regélj már!

meatclone 2019.09.10. 22:14:52

En mar ellegge regen itt elek az USA nyugati partjan, de szeretem olvasni hogy mik tortentek veled es hogy hogy latod Amerikat. Ez valami magyarorszagi agybaj lehet hogy ha valaki elmeseli a kalandjait az csak azert teszi mert dicsekedni akar vagy masok irigysege tolti el orommel.
Szoval ne torodj vele es irj.

Alick 2019.09.10. 22:24:35

@Jobban tudja: Van aki nem a muffért utazik, hanem hogy inkább vadont lásson emberlakta helyek helyett. :)

Rolling Tramp 2019.09.10. 22:46:24

@Jobban tudja: Először is örülök, hogy részese lehettél egy vadnyugati kalandnak. Gondolom te is nagyon élvezted. És nagyon remélem nem fertőzted meg a kedves és optimista Amcsikat a rosszindulatoddal:)

Másodszor és ez a lényeg, veled valami komoly baj lehet…:) de erről nyilván már te is tudsz:)

Harmadszor a rosszindulat(od) ezen a szinten már szórakoztató:)

Amúgy te vagy az első ember, aki negatív hangvételű levelet írt, viszont te rendesen odatetted magad. Gratulálok:) Mondjuk látom ez neked rutinból megy. Vettem a fáradtságot és megnéztem a többi kommentedet is itt, és hát el kell ismerni zseniális vagy, mindenhez (is) értesz a Matyó hímzéstől, az utazásokon keresztül a politikáig. Sajnos nem tudtam végig olvasni minden kommented, mert, ahogy nézem, elég jól ráérsz osztani az embereket, de amit láttam az mind nagyon negatív és nagyon kioktató stílusú. Nem tudom mikor és hol szenvedtél el az életben ekkora sérelmet, ami miatt most mindenkit bátani próbálsz, de szerintem ezzel foglalkoznod kellene, mert így az egész életed ilyen marad és, ahogy nézem ez neked sem túl jó.

Pár helyreigazítás, ha már nem sikerült kicsit sem mögé nézni a dolgoknak:
-A saját közösségi oldalamon erről az egészről szinte semmi nincs, mert nem magamat akarom promótálni, hanem az embereket buzdítani, inspirálni, hogy vágjanak bele valami hasonlóba, ha megtehetik. ÉS pont ez a lényeg, ez egy alacsony költségvetésű út volt, igazából annyiból hoztam ki a 7 hónapos világkörüli utat mintha itthon lettem volna. Bár tudom valakinek így is elérhetetlen, de sokkal többek meg tudják csinálni, mint amennyien hinnék. Idővel majd erre is kitérek, hogy hogyan. Természetesen ott is várom építő és hozzárértő kritikáid:)

-Dicsekvős fotók:) hány fotón láttál engem??

-Mint mondtam nem luxus út volt. Ha azt mondom a luxus untat, úgyis azt mondod biztos savanyú a szőlő… meggyőzni nem tudlak nem is akarlak. így maradjunk annyiban, hogy csóró vagyok a luxushoz és akkor legalább lesz egy pontod neked is:) Nekem többet ér hét hónap ilyen furgonlakós, csóró csavargás, mint pár hét luxus, aztán vissza a gályába, azt meghagyom neked:)

-Dubai nagyon nem az én világom, nem vonz, Sydney viszont nagyon bejött, igaz csak egy jóbarátom kanapéja jutott (ha neked is van ilyen barátod, akkor szerencsés vagy, szerencsésebb mintha szállodára futja), és az ő öreg toyotáját használhattam csak limuzin helyett, de HIDD El ez nekem jó, sőt sokkal jobb mint ha egy hotelben lennék. Szerencsés vagyok, nem vágyom oda. De látom, te nagyon, remélem összejön :)

-Mondanám, hogy jár neked még egy pont, de sajna nem. Ugyan nem szedtem fel egyetlen kinti lányt sem, de mentségemre szolgál, hogy pár hónapot barátnőm is kint volt velem, illetve mikor nem, arra is viszonylag logikus magyarázatot ad a tény, hogy nekem van… remélem neked is és minden ok, és nem amiatt vagy ilyen feszült :)

-Étterem? tényleg nem figyelsz, low budget út volt, nem is tudom amcsiban talán 5-6 étteremben (ideértem a jobb hamburgerezőt is) voltam max ezen a két úton, 5 hónap alatt. A fele jó volt a többi nem. Bár lehet nem hiszed, de kívánom, hogy átéld egyszer: sokkal jobban esett hasonló csavargókkal, vagy kint élő haverokkal, barátnőmmel, stb palacsintát sütni a csípős reggelen a természetben, mint egy menő étteremben unatkozni. Sőt egy zacskós leves is jobban esik így, de felejthetetlen élmény még szintén hamburgert csinálni a sivatag közepén, úgy, hogy közben prérifarkasok kuncsorognak körülötted. :)

Sajnálom, ha ez neked fáj, de nekem ez így volt jó, mi több tökéletes. Nem hiányzott a luxus max néha a meleg vizes tusolás, de erre legalább emlékezni fogok, minden napjára és estéjére. Ha te is így tudod élni az életed, az szuper és gratulálok, ha nem akkor az éles kritikák helyett lehet inkább magaddal kéne picit foglalkoznod.

Én meg nagyon remélem, hogy lesz pár ember, akit részben ez a blog fog majd egyszer inspirálni, hogy útra keljen, úgy, oda és azzal, ahová, és akivel ő szeretne menni.

Kívánok neked sok sikert és boldogságot az életben:)

Rolling Tramp 2019.09.10. 22:47:30

@meatclone: köszi, nem vitt padlóra:) de kedves a támogatásod:)

Rolling Tramp - Furgonlakó az USA-ban

Észak Amerika természeti csodáinak és mountainbike trailjeinek felfedezése low budget stílusban, furgonlakóként. 5 hónap kizárólag ingyenes táborhelyeken, a lehető legközelebb a természethez. Ha érdekelnek a kalandok, kövesd a blogot, a megvalósítás részleteit pedig majd a hogyan menüpontban találod!

Friss topikok

Címkék

HTML

süti beállítások módosítása